Első tartós teszt motorunk amely egyetlen egy cikkben fog kiteljesedni. Nagymáté “LaciCRM” Laci barátunk által használt Honda CRM lesz ami már sajnos nem az ő birtokát képzi, ezért emlékezünk a címmel a motorra.

Na hol is kezdjem, egy 1990es évjáratú Honda CRM 125 R típusú olasz import motorról van szó. A motor 160as polini hengerrel, pollini membránnal és arrow kipufogórendszerrel van szerelve. Ezzel a kombinációval a motor olyan erő és súly arányú amivel számomra igazi élményt jelentett a motorozás a többi 125ös endúróhoz képest. Nyáron tökéletesen indult egészen addig, amíg az idő hidegebbre nem fordult ez betudható, annak hogy a motoron Dellorto karburátor van, amit elég sokat kell kalibrálgatni.

Amikor a motort vásároltam az előző tulaj szerint 40 lóerő rejtőzött a blokkban, de szerintem abból kb 30-33 jöhetett ki egészen a kerékig. Erejével maximálisan meg voltam elégedve 1-es és 2-es sebességi fokozatban „gázra jött kerékre” és minden sebességi fokozatban kiválóan húzott, 6. sebességi fokozatban 12ezres fordulaton 145km/h-s sebességre volt képes a járgány.

Futóművével, amíg nálam volt nem volt gondom. Az első marzocchi gátlók kiválóan ellátták a feladatukat (leszámítva, hogy semmiféle állítási lehetőség nincs rajtuk) és terepen egyszer sem sikerült lekoppantanom, de lehet ez egy komolyabb pilótának már sikerült, volna. Hátul szintén probléma nélkül működött a himbarendszerrel ellátott központi teleszkóp, se olajfolyás se koppanás viszont csak a rúgó-előfeszítést lehetett rajta állítani. Az elsőfék működtetése viszonylag nagy erőt igényelt, ahhoz hogy hatásos legyen köszönhető ez a két dugattyús grimeca féknyeregnek és a sima gumi fékcsőnek. A harapósabb fékhatás elérése érdekében tehettem volna fém fékcsövet, de erre nem került sor. Mivel hogy egy endúrórol van szó a hátsó fék, ha tapostam csúszott, ha nem, nem 42es cross csizmán keresztül több következtetést nem tudtam levonni. Itt is 2 dugattyús grimeca féknyereg lassította a gépet csak itt nem egy oldalon helyezkedett el a két dugattyú hanem egymással szemben. A motor átlagfogyasztása csuklófüggő volt akár 5 literből is kijöttem, de volt hogy a 11 be is beleugrott, ami szerintem a nagyobb henger miatt lehetett ilyen magas.

Vázgeometriájával én meg voltam elégedve, egyenesfutása jó volt, ugyanis a váza az 1989-ben kiadott CR mintájára készült, ugyanúgy mint azidomok ülés és egyéb apróságok amiben a közös vonások felfedezhetőek.

A motor berúgókarral kelt életre amit én egy idő után meguntam és mivel olcsón hozzájutottam egy önindítóhoz ezért azt fel is szereltem, ami ezek után tökéletesen ellátta a feladatát és ha szükségvolt rá akár egy gombnyomásra keltette életre az egy nyolcad literes gépezetet. Néhány hónap terepen való használat után belekóstoltam a supermoto-ba is mivel szert tettem 2 db 17 colos öntött kerékre, így sikerült saját magamnak is megbizonyosodnom arról hogy a kis CRM akár pályán is megállja a helyét. Műszakilag a motorral 1 évig semmi gondom nem volt, aztán egyszer megállt az külön olajzás motorja és így került sor egy főtengely cserére, amit én magam végeztem el, így sikerült a motort kívül belül teljesen megismernem.

Összességében én egy nagyon jó motornak tartom ezt a típust, alkatrészellátása viszonylag jó, mert a blokkhoz más típus (nsr 125) alkatrészeit is fel lehet használni, és egy kis odafigyeléssel és karbantartással még a második x-hez közel is ki tudja szolgálni a gazdáját, akár napi szintű munkába járásról, akár hétvégi terepen való megőrülésről vagy egy gokart pályán való kanyargásról legyen szó.

Üdvözlettel:

LaciCRM & skYro

Filed under: enduro